Újságíró
KIHÍVÁSOM: 30 NAP
Nagyon budapesti vagyok, mindig is itt éltem, ovitól egyetemig ide köt minden. A papírjaim szerint történész vagyok, de most a Városházán dolgozom, írok és fotózok, jó sokat olvasok (vagyis szeretem ezt gondolni magamról) és még vagy ezer más dolgot is csinálok. A kihívásokban nagyon rossz vagyok, kifogások keresésében profi, lássuk melyik felem győz.
MOTIVÁCIÓIM & AMIT MÁR CSINÁLOK:
Egyszer elvittek egy hulladékhasznosítóba – a nagyon fenntartható és nagyon hazai kedvenc Touch Me Not pulcsimból napokig nem jött ki a szemét szaga –, azóta úgy érzem, bármit csinálok, az édeskevés. Jogsim nincs, szóval ha akarnék, se tudnék kocsival közlekedni, a repülést kerülöm, szerencsére meggyőződésem, hogy a second hand ruhák amúgy is sokkal menőbbek, a szelektív alap, ültetünk minden évben paradicsomot, bazsalikomot és mentát, rozmaringot nevelgetünk, a felesleges kütyüket utálom és szeretek megjavítani dolgokat.
Újságíróként hamar megismertem az itthoni olyan projekteket, helyeket, boltokat, márkákat, amik a fenntarthatóbb városi életet támogatják, de valljuk be, ezek sokszor nem igazán pályakezdő fizukra vannak belőve (főleg most). Úgyhogy inkább kicsiben kezdtem, megvetettem az avokádós toastot, a chilei áfonyát szomorúan visszateszem a polcra és maradok az idényzöldségeknél, gyümölcsöknél, már reflexszerűen vászonzsákozom, és még mindig kizsarolom anyukámból a házi baracklekvárt télire. A kihívás izgalmas kísérlet, hogy új dolgokat is bevezessek (és 30 nap alatt szokássá is tegyek) az életmódomban.
AMIT VÁLLALOK:
Bármennyire is szorongok tőle (beszélni kell idegenekkel, nincs kint egyértelműen az ár, alkudozni kell, mennyi az annyi, elég-e fél kiló), elmegyek piacozni, legalább kétszer.
Jön az ősz, ilyenkor nagyon rácsúszok a smoothie-kra, de minden megvett kis műanyag üveg után beüt a lelkiismeretfurdalás. Már megvan a tuti helyem a közelben, ahol csapolják a saját palackomba, csak fel kéne kelni hozzá fél órával korábban.
Legalább heti egyszer megpróbálok főzni (és vinni ebédet munkába). Nagyon, NAGYON, nagyon nem szeretek főzni és ideges leszek már csak a gondolatától is. Hátha most megkedvelem.
Nem rendelek ételt. Viszlát úszás utáni jól megérdemelt junkfood jutalomfalatok.
Nem rohasztok meg egyetlen almát meg répát se, hogy aztán a mókusoknak kelljen adni a kertben…
+1 Az esetek több mint a felében a kapszulás kávéfőzőbe vett újratölthető fémkapszulát fogom használni.
AMIBEN FEJLŐDNÉK
Kevesebb ételrendelés (nulla) meg a kiugrunk ebédelni, jaj-nem-hoztam-elviteles-dobozt-újabb-műanyag helyzetek elkerülése, kevesebb készétel vásárlása.
AMI NEHÉZSÉG LESZ:
Rávenni magam a főzésre. Tényleg nem szeretek és nem is érdekel. Nálunk a barátom főz. Alternatív megoldásként megkérem, ő főzzön még többet, én majd ötletelek, mit ennék szívesen. :D
AMIRŐL NEM BIZTOS, HOGY LE TUDOK MONDANI:
Kávé. Meg az úszás utáni junkfood. Ha valaki a homlokán még az úszósapka nyomával sírva nézi a kirakatüvegen át azokat, akik csirkeszányakat esznek, az én leszek majd.