Zabital, rizsital - Kalandozások a növényi tejek világában
Az elmúlt napokban kellemetlenül sok receptet futottam át a tökéletes növényi tej elkészítésének verzióiról, nagyrészt innen oda, onnan amoda kopizott leírások ezek, gyakran elképesztő aránybeli különbségekkel. Mikor pár héttel ezelőtt letettem a tejet, és fejben már az 50KM kihívásra készültem, pontosan tudtam, hogy neki fogok állni az itthoni gyártásnak - nemcsak a növényi helyettesítők ára, a csomagolás, az adalékok, az amúgy könnyen beszerezhető és sokféle alapanyag-lehetőség miatt, hanem mert egyszerűen ilyen vagyok: tudnom kell, rá kell jönnöm, meg kell ismernem, aztán szépen beépíteni ezt is a mindennapokba.
A kihívás kezdete előtt kipróbáltam párat (rizs, zab, szója, mandula), nem voltam elragadtatva igazán egyiktől sem: a tejeskávé nem lett jobb, ahogy a nyakon borított müzli keverék sem, a palacsinta sem lett tökéletes, a tejhabnak vagy esetleg egy tejmártásnak inkább neki sem fogtam. De meggyőződésem - ahogy például a majonéz, a bbq és a pad thai szósz kapcsán is -, hogy a házi a jobb, még ha ehhez sok-sok kísérletezés, higgadtság és eltökéltség kell is.
Mivel már épp erősen kifogyóban volt az utolsó megkezdett ital is, hirtelen megszállt, hogy na akkor most nekilátok. Nem listát írogatok a nagy teszteléshez, és ha már mindent beszereztem, akkor kezdődhet a menet, mert olyan isten nincs, hogy vásárolok még egy dobozzal, pont az önként vállalt kihívás során csak azért, mert éppen benne voltam a halogatási fázisban... És lám, ott csücsült a zabpehely a polcon, meg a rizs a zsákban, a víz pedig akadálytalanul folyt a csapból... :)
A ZAB - TURMIXOLNI, ÁLLNI HAGYNI, FŐZNI
Zab-kisokos: Fehérjetartalmát tekintve a zab kiemelkedő a gabonafélék közül (20%), tele van rostokkal és képes csökkenteni a szervezet koleszterinszintjét is. Glutént nem tartalmaz, viszont gyakran együtt termesztik a búzával és árpával, így a zabban is előfordulhat szennyeződésként glutén (van belőle garantáltan gluténmentes verzió). Magas a B1- és E-vitamin tartalma, valamint az emészthető rosttartalma is. A zab hazánkban mindenütt megterem, de a hűvősebb és csapadékosabb Dunántúlon, valamint Észak-Magyarországon szeret nődögélni leginkább.
Zabital #1 - Az egyszerre turmixolós: Erre írják azt, hogy 5 perces. Ilyenkor mindig kételkedem, és joggal, mert nem 5 perc volt, de csak azért, mert nagyon akkurátus módját választottam a szűrésnek. A zabpelyhet (2x100 ml-es mérőkanálnyit) beletettem a blenderbe, ráküldtem 2,5-szeres mennyiségű vizet, csipet sót, 1 teáskanál mézet és 1 evőkanálnyi kókuszpelyhet, amit hónapokkal ezelőtt vettem kimérősen. Nagyjából kétszer fél percig (se) turmixoltam, aztán kezdődött a kálváriám a szűréssel, mivel meggyőződésem volt, hogy egy nagyon selymes állagú anyagot szeretnék kinyerni a turmixgép kancsójából. Ezért egy fűszerzsákot használtam szűrőnek - itt kezdődött a maszatolás. Nem tartott azért nagyon sokáig, a végeredmény pedig egy valóban selymes, tejnél kicsit sűrűbb, a zab ízét erősen hozó, de kellemes, kiegyensúlyozott folyadék lett, ezzel már megverte a legtöbb boltit, amikből épp ez a krémesség, a karakter hiányzott nekem. Nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz holnapra, mennyire fog leülepedni, simul-e kicsit az íze.
A következő napok: Erősen leülepedett, de ezt mindegyik verzió csinálja, használat előtt fel kell rázni, nem nagy ügy. Hűtőben 6 nap múltán is jól érzi magát. Mivel kávét nem iszom a kihívás egyik vállalásaként, így egyelőre nem tudom elmesélni, milyen lenne vele a tejeskávé. :)
Lényeg: Ha letornászom picit az elkészítési időt és megfelelő szűrőt használok, ez egy szuper megoldás, ami máris kenterbe veri a szerintem túl híg bolti társait. Ebből az adagból nagyjából 6 dl zabital lett, ebben már benne van egy pici hígítás is. Tanulság: kicsit nagyobb adagnak érdemes nekilátni.
Zabital #2 - Az éjszakára állni hagyós: Ugyanakkora adagnak álltam neki, azaz 100 ml-es mérőkanállal kettőt szedtem, felöntöttem vízzel és állni hagytam. Másnap lezúztam az egészet egy pici sóval és eritrittel (ez volt itthon, és gondoltam csekkolom, milyen, ha a mézet is másra cserélem). A szűrést ezúttal egy bevásárlós zöldséghálómmal végeztem, gyorsabb volt és eléggé alaposan szűrt is, úgyhogy már meg is van a fűszerzsák-alternatíva. Az ital selymes lett, finom is, viszont 2 nap alatt megromlott (ami maradt belőle), bár tény, hogy nem volt folyamatosan hűtőben, ezt vittem ugyanis magammal Linzbe vonattal.
Lényeg: Nem rossz, szerintem fogok ezzel a verzióval még kísérletezni. Ebből 1 liter zabital lett, ízek és állag rendben, de egyelőre az 5 perces verzió vezet!
Zabital #3 - Amit főzni is kell: Valahogy bekattant a zab, egyrészt mert itthon sok helyen termő alapanyagról van szó, másrészt pedig mindig van belőle a polcon; szeretem müzlibe és müzliszeletbe, kásába, morzsatortába, lepényekbe, lehet vele sűríteni, összefogni, a fehérje- és rosttartalma pedig kifejezetten előnyössé teszi a húsmentes étrendben (is).
A szokásos 2x100 ml-es mérőkanállal láttam hát neki a főzős zabitalnak, felöntöttem vízzel és nagyon puhára főztem. Figyelni kell rá és gyakran kevergetni, hogy ne kapja le az alját. Mire elkészül, egy sűrű, ruganyos, kicsit nyúlós massza lesz belőle, ezt botmixerrel turmixoltam és nagyon sűrű szűrőn nyomtam át. (A maradék massza megy majd a reggelibe.) Az átszűrt anyagból egy kicsit félretettem, az egyik recept jó tejszínhelyettesítőként írt róla. Ezt egyelőre nem látom benne, de egy kisebb adag csőben sült zöldséghez ki fogom próbálni. A szűrés után visszatettem még egyet forralni, felhúztam vagy egy liter vízzel, picit sóztam és mézzel édesítettem. Két üvegbe öntöttem szét és még tovább higítottam, mert a nyúlós állag továbbra is megmaradt, ez annyira nem szimpatikus vonása számomra.
Lényeg: 2 liter lett ebből az adagból, ebből láthatjátok, hogy az elkészítési eljárás erősen függvénye a kész ital mennyiségének. A sűrű szűrő nem elegendő ahhoz, hogy teljesen sima italt kapjunk, pedig duplán nyomtam át rajta, de egyáltalán nem zavaró a "seprűje". Ízében nem túl markáns, az egész verzió olyan semmilyen. :D Sem az állaga, sem a színe, sem az íze nem nyűgözött le, mindenesetre elég galád módon meóztattam Babbal a végeredményt egy "forró csoki" képében (gond nélkül elfogyasztotta), ugyanis minden hígítás ellenére továbbra is sűrű a cucc, kakaóval átmelegítve egy szinte kanalazni való ital lett belőle, picit pudingos állaggal. Ez a verzió leginkább tényleg ilyen funkciót tud majd betölteni, krémekbe simán el tudom képzelni, viszont elég sok idő megy el a főzéssel, szűréssel, forralással (bár szerintem ez elhagyható), nem hiszem, hogy ez lenne a mindennapokba simán beépíthető növényi tej rutin.
A RIZS - NEM LESZEL A BARÁTOM
Rizs-kisokos: A rizst mindenki ismeri, talán azt is tudja, hogy számtalan fajtája van, hántolatlan, hántolt, gőzölve hántolt, fényezett, vadrizs, hosszabb és rövidebb szemű, arborio (rizottóhoz), sushi rizs, fekete és vörös, basmati, jázmin - a búza után a rizs a világ második legfontosabb gabonája.
"A legnagyobb európai termesztők a mediterrán országok: az EU-s rizs 80%-a Olaszországban, elsősorban a Pó-síkságon és Spanyolországban, nagyrészt Andalúzia és Estremadura tartományban terem. További 12%-ot Görögország és Portugália, a maradékot, Franciaország, Bulgária és Magyarország adja. Magyarország a felsorolt termőterületek közül is a rizstermesztés legészakibb határvonalán helyezkedik el, tőlünk északra már nem terem meg a rizs" (TVE). A Magyarországon termő rizs forgalmazását a Nagykun 2000 fogja össze, a magyar rizst számos üzletben forgalmazzák, a Szatyorboltban kimérősen is tudtok vásárolni!
A rizs gluténmentes, "növényi rostjai serkentik a bélműködést, 76 százaléka keményítő - amilóz és amilopektin - formájában jelenlévő szénhidrátot, 7-8 százalék fehérjét és 1,3 százalék zsírt tartalmaz, továbbá 0,6 százaléka ásványi anyagokból és nyomelemekből áll, különösen a barnarizs korpája gazdag B1- és B2-vitaminban." (Házipatika)
Rizsital numero uno és egyben az utolsó is: Erről a készítményről nem fogok sokat írni, mert egyszerűen nem érdemes. Biztosan van valaki, akinek ez a nyákos lötty képes megidézni a tejet vagy annak halovány emlékét, számomra ez főtt-turmixolt rizs - vízzel. Már eleve csak azért csináltam meg, mert annyira él a rizstej a köztudatban és a boltok polcain is, és mióta tudom, hogy itthon is termesztenek rizst, kicsit szebbnek látom a jövőt, mivel sokféleképpen szeretem elkészíteni, és nehezen vettem volna ki az étrendemből.
A legtöbb recept szerint 1. főzd meg a rizst a szokásosnál kicsit több vízben, 2. szűrd le (ezt a lépést sok recept kihagyja), 3. önts rá vizet, 4. turmixold le. Szerintem meg ne csináld! Hagyd ezt a fenébe, inkább maradj a zabnál. Miért? Mert ez kb. tényleg egy rizsnyák, és ezen az sem segítene, ha maradék párolt rizsből készülne egy sima turmixolással. Olyan nyeszlett és felesleges az egész. Azért ízesítgettem picit sóval és mézzel, bepakoltam a hűtőbe, hátha reggelre beérik a csoda. Ha nem, nyilván akkor is elpacsálom majd valamibe, de nem hiszem, hogy ezzel tovább próbálkoznék - arra látok még esélyt, hogy kipróbálom pár más fajtájú rizsből (ez most a klasszikus hosszúszeműből készült). Maradtam a 2x100 ml-es mérőkanálnál, ebből 2 liter rizstej lett, de még lehetne rajta picit hígítani.
UPDATE: Nem lett jobb reggelre, viszont futás előtt ittam egy fehérje turmixot rizstejjel. Ebben a keverékben már kevésbé volt érezhető a nyákosság, el fog fogyni az a 2 liter, de továbbra sem hiszem, hogy lesz ebből még egy kör, legfeljebb, ha tényleg ételmaradék-mentésre van szükség és nem lesz jobb ötletem.
Azért az alaposság jegyében álljon itt egy másik verzió is, amely szerint nem kell főzni a rizst, csak beáztatni éjszakára. Jó pár évvel ezelőtt, amikor a szakács képzést végeztem, az egyik tanárunk hosszan ecsetelte, hogy nagyon vigyázzunk a rizzsel, mivel van egy baktérium-törzs (bacillus cereus), amelynek a spórái gyakran előfordulnak a nyers rizsen, ráadásul nagyon jól bírják a hőkezelést, vagyis a főzéssel sem nyírjuk ki őket, viszont szeretnek különösen gyorsan szaporodni és toxinokat termelni, így az elfogyasztásuk után garantáltan nem leszel jól. Ez annyira éles emlékként él a fejemben, hogy a nyers rizsből kinyerhető rizsital elkészítését meghagyom a nálam bátrabbaknak.
A következő részekben a klasszikus vonalról kicsit vadabb irányba indulunk, ami tervben van: fehér bab, mandula, sárgaborsó, mák, szezám, dió, szójabab, csicseriborsó, köles.
CSATLAKOZZ AZ 50KM KIHÍVÁSHOZ!