A Szájensz Szeánsz projektvezetője, jogpszichológia kutató, kommunikációs kisiparos
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon végeztem jogászként, azóta PHD hallgatóként az egyetemen oktatok és kutatok. Kutatási területem a jog és pszichológia, jelenleg kognitív torzításokkal foglalkozom az igazságszolgáltatásban, illetve a modern pszichológiai viselkedésirányítási technikák jogi szabályozásával.
Kutatás, oktatás, tanulás mellett több tudománykommunikációs projektben veszek részt, mentorálok a Bibó István Szakkoliban és szervező vagyok a Bánkitó Fesztiválon.
Magánemberként következetesen egzisztencialista vagyok. A legnagyobb kérdéseim: minél jobban megkülönböztetjük magunkat a másiktól, annál inkább magányosak leszünk. Ha azonban nem kockáztatjuk meg, hogy egyénné váljunk, túlságosan megragadunk a kollektívában. Félelem az, hogy nem látnak, de félelem az is, hogy azzá válok, akinek látnak engem. Aki a változástól fél, a múltban ragad. Aki a másik póluson ragad, attól fél, hogy ha bármilyen tekintetben elköteleződik valami állandó dolog mellett, akkor a személyisége meghal. Az énünk választ, de a választásaink tesznek minket énné. És a nap végén "mi szeretnél lenni, bölcs bolond vagy ostoba épelméjű?
A Bánkitó Fesztiválon voltam kezdetben fotós önkéntes, majd 2019-ben megpályáztam a civil kult koordinátori pozíciót a szervezetben. A pályázatomban a tudomány népszerűsítésére és a közéleti vitákra helyeztem a hangsúlyt - igazából úgy képzeltem el, a fesztivál lehetne egyben egy óriási kortárs szabadegyetem is.
A szabadegyetem egy formátum, amit nagyon szeretek, mert egyesíti a tudásátadást, tudománynépszerűsítést és a közösségszervezést, a bulit. Furcsa organizmus ez a modern fesztivál, ha belegondolunk. A fesztiválok ma gyakorlatilag a legnagyobb közoktatási felületekként is elképzelhetők - a mai fiatalok komoly része júniusban felül a fesztiválvonatra, és augusztus végéig le sem száll róla. A fesztiválok ezért óriási potenciális felületek a társadalom egységesítésére, az edukálásra, a párbeszédre és a kultúra élővé tételére.
Végül integráltuk az ötletem a fesztiválba a színház-zene-képzőművészet-civil-kult pillérek mellé, így lettem a Fesztivál tudományos közéleti kurátora.
De miért is kéne egy fesztiválra ennyi pillér, meg tudományos okoskodás?
A világ bonyolultsága egyre nő. Szerteágazó globális gazdasági, politikai viszonyok határozzák meg mindennapjainkat, miközben a folyamatos tudományos forradalom újabb és újabb technológiákkal forgatja fel életünket és változtatja meg társadalmaink alapvető szerkezetét. A növekvő információs zajban, a hihetetlen összekapcsoltságban (hiperkonnektivitás) és az buborékképző online terekben (filter-bubble elmélet) egyre nehezebb értelmesen tájékozódni.
Bár a nyers adat végtelen mennyiségben áll rendelkezésünkre, egyre kevesebb eszközünk van arra, hogy összefüggő világképpé alakítsuk át a szilánkosra töredezett információs teret. Eközben korunkban megtört az a felvilágosodás korából származó konszenzus, hogy a tényeket és értékeket szétválasztva, racionális párbeszédben próbálunk beszélni a közügyekről.
A Szájensz Szeánsz projekt ennek a kornak a speciális kihívására jött létre, azzal a céllal, hogy az emberiség eddigi legjobban működő megismerési módszerét, a tudományos megismerést népszerűsítse. A mi válaszunk a fent vázolt problémára az, hogy a tudományos tudást, és korunk kutatóinak-tudósainak álláspontját kell különböző kérdésekben bemutatni a nagyközönségnek, illetve teret kell adni a racionális vitán alapuló párbeszédnek. Bár a tudomány sem mentes az előítéletektől, és a tudományos tudás is mindig hordoz egyfajta esetlegességet, egyelőre a legjobb modelleket a világról ezzel a módszerrel hozta létre az emberiség. Bízunk abban, hogy a tudomány népszerűsítése, és a tudományos tudás átadása segíti a tájékozódást a világban, személyes szinten a kontroll érzését tudja adni az embereknek, növeli a racionális párbeszéd lehetőségét, és felelősebb kollektív és egyéni döntések felé terel minket.
CÉLOM NAGYKÖVETKÉNT
A Bánk